Barátom emlékére
Alacsony, szelíd ember volt,
igaz barátom.
Gyakran mondta mosolyogva:
„Gitárom az én lantom.”
A Tulipán nevű kis bárban
apró gázsiért muzsikált,
latin dalok szárnyán vitte
mindazt, ami benne fájt.
Ajkán csendes keserűség,
szívében tiszta szeretet.
Mindig adott másoknak,
magának alig keresett.
Ötszáz tanítványa őrzi
keze nyomát, tudását,
ötszáz gitáros viszi tovább
életének dallamát.
Hívő lélek, csendes lantos,
egyszerű volt, mint az ég.
A Szentgyörgyi vártemplom tövében
érte utol a vég.
Temetésén ott álltunk
ötszázegyen némán,
ötszáz tanítványa és én,
egy közös fájdalom árnyán.
Azóta is, ha gitár szól,
fülemben ő muzsikál.
Milliónyi dallam őrzi
barátomat – aki már
csak emlékeinkben él tovább.
KÉP: Szász Zsolt · AI galéria
LYRA
