Teremtés
Az Isten megteremté azt az embert,
Aki a rettegés fokán megalkotta őt.
Viszonylag éteri volt kapcsolatuk,
Kölcsönös tisztelet volt közös akaratuk.
Gyakran leültek eszméket cserélni,
Soha nem akarták a szent időt fecsérelni.
Az Isten mondá: „Minden jól sikerült”,
Minden a megfelelő helyre került.
De mondá azt is, hogy az utolsó láncszem
Gondot okozott neki: kiesett kezéből e szem,
S nem lett tökéletes az ő teremtése,
Minden készen állt a szent bevetésre.
Kozmosz, pálya, flóra és fauna,
Tökéletes volt, mint a kronoszi óra.
Csak az ember nem lett harmonikus,
Lett káoszos, bábeli, zűrzavaros kórus.
Szegény pára,
Azóta sem talál magára,
Épít, kreál, renovál,
Tudományt, lantot feltalál,
Mégis mindig baj száll rája.
Vajon az újrateremtés ezen segítene?
Bizony, a válasz: nem.
Mert kellene hozzá
Egy magasabb dimenzióban
Létező, tökéletes Isten,
Kinek kezéből nem esik ki
Az utolsó láncszem!
Kép: Szász Zsolt · MI Galéria.
LYRA
