Életpálya
Olykor zavarban vagyok.
Szaggatott, hajlított mátrixok
zuhannak a mélybe,
Tudatom olvasztó-tégelyébe’
Képzajos pixelekként
omlanak ki szájam szélén
a szavak.
Fuvallatok feszes-kék tengerén.
Sok a hiányzó lánc-elem:
Késő-siető nagy sejtelem.
Keresnem kell okok és okozatok
mezején.
A megoldás könnyű és nehéz.
Hibás egy alkatrész talán
Űrben sikló pályám műszerfalán
Rá kell kattannom arra a pályára,
Amelyen a való élet kereng.
Az ajtót magamra zárva.
Rálek a bezárt szabadságra.
Akkor kitárul a világ:
Szárba szökkenő virág.
Nekem szól a vadon szava,
Zajmentes a lelkem hangja.
Kifényezett síneken suhan életem,
Végig a pontnyi vagy végtelen életen.
Kép: Szász Zsolt · Digital Art Galéria (AI)
LYRA
