A kisfiú
Nem rendre intő,
szigorú beszédtől
nevelkedik a fiú.
Nem attól lesz egyenes a tartása,
hogy hányszor mondod:
„így kell”, „ne tedd ezt”.
Nem nevelni kell –
nem faragni, mint egy marionett bábut,
nem tördelni akaratát,
nem hajlítani szabályok mentén.
De élni előtte.
Úgy szeretni, hogy lássa a gyengédséget,
úgy vitázni vele, hogy hallja a tiszteletet,
úgy hibázni, hogy lássa a kiutat
úgy felállni, hogy értse: olykor botlani is szabad.
Mert nem a szavakból épít várat,
hanem a mozdulatokból;
nem a tanácsból sző hálót,
hanem a példából.
Nem azt hallja, amit mondasz,
hanem azt figyeli, aki vagy.
És egyszer majd, amikor már nagy lesz,
nem a szabályaid visszhangzanak majd benne,
hanem a hangod melege,
a tartásod csendje,
a példád fénye.
Kép: Szász Zsolt · Digitális Galéria
LYRA
