Illem
KÜLLEM
JELLEM
Kezed szorítsd ökölbe
Soha ne tedd karjaid keresztbe,
Öhűmmöt ne szanáld, mint ékes magyar szót,
Mert az elárul, majd ellenedre szól.
Mikor fenségesnél is gyönyörűbb költői képeket,
Eszményi bölcsességeket,
Mottóidat, mint alapelveket
Fujnál szerteszét, mint őszi szél a leveleket:
S hallod, hogy ihim-őhűmm
s karba tett karokkal:" esmeg-hűmm.
Szerfölött megható lehet,
Tudván, hogy nem ismeri e morzé-jeleket.
Akkor megmondom, hogy lesz!
Úgy lesz, hogy magamhoz beszélek!
Alap-létezésemről így regélek
( az ismétlés a tudás Pallasz Athénéja)
Ha látok téli nagy fehérségben
Egy piros sálat ,mely eltévedt a kósza szélben
Elkapom és szerelem-tánci mozdulat:
Magával ragad " édeni " bódult kábulat.
Ha tartok pour parler-t,
Azzal aki nem érti a reparle-t.
Az nem illendő, nem kellem.
Neve annak páratlan förtelem.
LYRA
