Ballada a reménytelen szerelemről
Ahol zengi még a tér a régi vágyat,
ahol kong az éjben a láncra vert szó.
Ott szívemben csönd ül, mint az őszi bánat,
s a remény rég elúszott, mint az elhagyott hajó.
Cherché la femme – így mondják,
Ki tudja, merre visz a szél tovább?
Cherché la femme – s ma már csak a neved
ver visszhangot a hűvös köveken,
Oh, asszony! Lépteidben ott ült minden
kincs, mit a koldus lelkem megkívánt
s én nézek utánad, s belül majdnem
kialszik lelkemben minden cseppnyi láng.
Mit ér az ész, ha nem kell már a szó
ha nem tudom utam hová vezet.
Csak ballagok, mint bűnös a golgotán,
s a vágy belőlem lassan elpereg.
Ajánlás:
Hercegem! Lásd szívem e bús levélben:
szerelem az, mely éltet, s ölni kész –
más bűne könnyű, ám e súly miénk.
Cherché la femme – így dönti el az ég.
Kép: Szász Zsolt · Digital Art
LYRA
