Ambroszia
Nem te írod a verset, ő ír téged,
Létezik már nagyon régen.
Időben rőfben nem kell mérned,
Az őstudás megkínál: érzed.
Akasha krónika ott hordja magában,
Forró- nyári napsugárban.
Te vagy a toll ki papírra vési,
S üzenet- palackba beidézi.
Elmégy a nagy óceánig,
Ő széthordja operenciákig
és aki azt megtalálja:
Szellemét a versed apolgatja.
Kép: Szász Zsolt · Digital ArtGallery(AI)
LYRA
